Gondolatok


2016. dec.
06
Advent varázsszava...

Advent varázsszava…   Mise utáni ágápé van. Körülöttünk zsibonganak az emberek. Szívmelengető érzés látni vidám arcukat. Az egyik csoportból hirtelen kiválsz, hozzám lépsz, s azt mondod, hogy épp az itteni advent másságáról beszélgettek. Itt már karácsonyi fényárban úsznak az utcák és az üzletek, karácsonyi énekeket harsognak a hangszórók, és alig jön kimenni az embernek a karácsonyi vásárra, mert elveszíti magában  még azt a kevés összeszedettséget is, ami után ilyenkor ösztönösen vágyik a szív. Otthon mennyire másabb volt ez…   „Mit ajánlasz atya, mit csináljak, hogy a régi advent költözzék vissza hozzám?“ –......

Részletek


2016. nov.
19
Panaszkodsz, hogy nem szeretnek az emberek...

Panaszkodsz, hogy nem szeretnek az emberek…   Panaszkodsz, hogy érzésed szerint az emberek nem szeretnek. Bármit mondasz, bármit teszel, az az érzésed, hogy – mint mondod – valamiért nem kedvelnek. Úgy tűnik Neked, hogy újabban  mintha folyton összesúgnának a hátad mögött… Biztosan rosszat is beszélnek rólad… Ki vagy ábrándulva belőlük… Álmodban sem gondoltad volna, hogy ilyen hálátlanok, azok után, amiket tettél értük… Ha tudtad volna, hogy ilyenek, akkor soha nem is léptél volna velük kapcsolatba… Mit tegyél? – kérdezed.   Előbb a következő tanmesét mondtam el Neked…   Öreg bölcs üldögélt a......

Részletek


2016. okt.
17
Életed értelme...

Életed értelme… Láttam, hogy a szentmise után egyedül állsz ott, a templom előtti téren… Ezért is mentem oda hozzád, aztán  meg azért is, mert még azelőtt soha nem láttalak… Elmondtad, hogy most jöttél Salgótarjánból és munkát keresel… Mivel közösség után is vágytál, és a világhálón ránk találtál, eljöttél hozzánk… Keresed életed értelmét is, mondtad… Noha nem volt sok időnk egymásra, nekem a gyermek-koncertet kellett megnyitnom, Te barátaidhoz siettél ebédre, de annyit még megkérdeztél tőlem: „Atya szerint mi az én életem értelme?” Azt válaszoltam Neked, hogy egyikünk sem tud a másik ember élete......

Részletek


2016. Sze.
07
Balzsam a léleknek

Balzsam a léleknek…   A nyáron, mint eleddig mindig, odahaza voltam. A pár hét úgy elrepült, mint az álom. Ha most fel kellene sorolnom, hogy milyen emlék maradt meg bennem erről a „vakációról”, nem sok minden jutna eszembe, annyira mindennapi és szokványos volt.   Azaz egy dolog azért mégis csak jobban megmaradt bennem, mint máskor: az a sok, remek emberrel való találkozás. Otthon, a templomban, az oda- és hazafelé vezető úton, rokonoknál, barátoknál, ismerősöknél. És az a sok velük folytatott meghitt, legtöbbször a mindennapok gondjairól és örömeiről való – egy kívülről figyelő......

Részletek


2016. aug.
17
Szünidő

  A következő kis történet igen csak elgondolkoztatott. Egy kínai professzor  meglátogatta berlini kollégáját. Amint megérkezett a pályaudvarra, barátja már türelmetlenül várta. – „Igyekezz” – mondta neki, „azonnal indul a busz. Ha ezt lekéssük, akkor majd csak tíz perc múlva indul a következő.” A kínai professzor nagy nyugalommal azt kérdezte: – „És mit csinálunk a tíz perccel, ha hamarabb érkezünk oda?” Rohanó világunkban egyre kevesebb az idő. Mindenhova sietve megyünk. Ha kocsival vagyunk és előttünk a lámpa „narancssárgára” vált, még hamar áthajtunk rajta, nehogy egy percet is „elveszítsünk”. Ha autóúton megyünk és......

Részletek


2016. Júl.
16
Keress magadnak egy jó közösséget!

Keress magadnak egy jó közösséget… A legutóbbi szentmisén ismét ott láttalak. Utána odamentem hozzád, és – mint mindig – Téged is meghívtalak a közösségünk legközelebbi rendezvényére. Újfent elhárítottad. Azt mondtad, ezúttal is sietsz, meg aztán alig ismersz valakit, nem is beszélve arról, hogy a „sok embertől“ –  és pontosan ezt a kifejezést használtad – „amúgy sem kapok semmit“. „Hát nem elég, ha a szentmisén itt vagyok?“ – kérdezted egy kis éllel a hangodban. „Szerintem többre van szükséged“ – mondtam, és a templom előtti virágágyás mellett állva a szorosan egymás mellett virító virágokra ......

Részletek


2016. jún.
06
Vigyázz a szívedre...

  Vigyázz a szívedre!   Már hetek óta látom rajtad, hogy fáradt és csüggedt vagy… Mintha a szemedből kiveszett volna a tűz… Teszed ugyan a dolgaidat, de minden lelkesedés nélkül… És látom rajtad, hogy Neked is fáj ez a változás… Boldogtalanná tesz…   Tegnap aztán megmondtad, hogy tanácstalan vagy: nem tudod, hogyan találhatnál vissza régi önmagadhoz? Hogyan térhetne vissza szemedbe a régi tűz, szívedbe a régi lelkesedés és a boldogság?   Mivel sok időnk nem volt a beszélgetésre, ma válaszolok Neked…   Nézd, a világ tele van kicsinek és jelentéktelennek látszó dologokkal,......

Részletek


2016. máj.
02
Mi az életed célja?

Mi az életed célja? Mosolyogsz, de érzem, hogy belül szorongsz… Féltő szemmel figyeled hároméves kislányodat, aki előttünk a földön játszik, de hangod színéből kihallom, hogy igazából a magad irdatlan gondjaival vagy elfoglalva… Mivel először vagy nálam, nem tudod, mit mondhatsz el nekem és mit nem? És mert sokat hallgatok, ugyanis egész lényedet meg akarom érteni, zavarban vagy, és nem tudod, hogy értem-e, amit mondasz, vagy sem? És akkor kibuggyan belőled: „Céltalan vált minden… Ha nem lenne ő…“ – és kislányod felé intesz, „…akkor… …“… Nem fejezed be a mondatot, de megértem… Más......

Részletek


2016. Már.
29
"Harmadnapra feltámadt a halálból..."

„Harmadnapra feltámadt a halálból…“   Vannak pillanatok az életedben, amelyek olyan sötétek és szívszorongatóak, hogy azt hiszed: lelked egy sötét sírüregben fekszik…   Vannak helyzetek az életedben, amelyek olyan kiábrándítóak és szörnyűek, hogy hetekig nem tudsz kikászálódni belőlük. Szíved ilyenkor végtelenül szomorú, és nem vagy képes semminek és senkinek sem örülni. Olyan érzés ez, mintha egy mély sírgödörben feküdnél…   Vannak olyan napok az életedben, amikor – bár vakítóan kacag fölötted a napsugár, Te mégis – mindent sötéten látsz, mert megoldhatatlannak tűnő dolgok nehezednek a lelkedre, és kétségek között vergődve nem találsz......

Részletek


2016. Már.
15
Isten nagy lehetőségei

  Itt feküdsz a kórházi ágyon sápadtan, összekucorodva a fájdalomtól… Nagyon szíven üt a látvány… Melléd ülök… Résnyire kinyitod a szemed, és biccentve köszöntesz… Megfogom és símogatni kezdem a kezed… Erre kapkodva a levegőt, halkan beszélni kezdesz… Nincs a szavaidban semmi szemrehányás, csak valami mély, szívszorongató szomorúság… „Atya! Ismered ezt az érzést?“ – kérdezed. „Terveket kovácsolsz, de meghiúsulnak. Reménykedsz, de nem teljesedik be. Nekifeszülsz, erőlködsz, mégis vereséget szenvedsz. Fáradozol, hogy jó eredményt érj el, mégis sikertelenséget aratsz. Emberi kapcsolatokba fektetsz, mégis úton-útfélen csalódások érnek. A szeretetre teszel fel mindent, s a szeretet......

Részletek


3 / 5 oldal12345